Csak egy-két faj! Kinek hiányzik?
Unásig ismételgetett téma, hogy a bolygónkon jelenleg is zaljik a hatodik nagy kihalási hullám, amelynek nagyrészt a mi fajunk az okozója. Unásig hallottuk már azt is, hogy korábban is végbementek már "nagy kihalások", a Föld életének természetes velejárói, nem kell ezt annyira mellre szívni, és főleg nem kell magunkat okolnunk. (Khm...) Meg egyébként is, kinek hiányzik egy-egy kihaló faj?
Ez egy hosszú poszt lesz.
Bár hírekben itt-ott már olvasható volt, az American Economic Review című gazdasági lap következő számában (ha minden igaz) jelenik meg egy hihetetlenül szemléletes tanulmány (Chicago-i Egyetem), ami megmutatja, hogy egyetlen, vagy néhány azonos ökológiai szerepű, faj eltűnése milyen anyagi és emberéletekben mérhető katasztrófát okoz. Nem okozHAT, hanem okoz. Pont.
Három közel rokon keselyűfajról van most szó, a keskenycsőrű (Gyps tenuerostris), a bengál (Gyps bengalensis), és a hosszúcsőrű (Gyps indicus) keselyűkről, amelyek populációi néhány év leforgása alatt 95%-kal (!) csökkentek Indiában egyértelműen emberi tevékenység miatt, bár ez évekig nem volt világos.
A helyszín tehát India. Az a (szub)kontinensnyi ország, ahol 2019-es adatok szerint 500 millió háziállat van, amelyeknek nagy része szentként tisztelt szarvasmarha. A hindu vallás szerint őket nem lehet megenni, levágni vagy csúnyán nézni rájuk, a muszlimok pedig csak a halal* szerint vágott és feldolgozott húst ehetik. Viszont a tejüket használják, ezért naaagyon sok van belőlük, és az állatgyógyászatban nagy hangsúlyt kapnak.
Történt egyszer, az 1990-es évek elején, hogy a diclofenac néven ismert non-szteroid gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító gyógyszer szabadalma lejárt, így megjelenhettek a piacon a generikus** készítmények. Emiatt annyira olcsóvá vált(ak), hogy Indiában 1994-től nagy mértékben kezdték használni az állatorvoslásban. Később arra lettek figyelmesek először a helyi természetvédők, hogy a keselyűk egyedszáma drasztikusan csökkenni kezdett, egyes területeken már 1996-ban a korábbi fészkelő pároknak csak a fele volt jelen, találtak viszont tetemeket. Sokat. Olyan hirtelen ment végbe a folyamat, hogy 2000-re mindhárom fajt kritikusan veszélyeztetetté nyilvánították. Mindössze hat év leforgása alatt! Az okokra sokáig nem derült fény. Utóbb azonban a keselyűk boncolása és kísérletes adatok alapján kiderült, hogy a keselyűk a szarvasmarha tetemekből származó diclofenac mérgezésben pusztultak el, ami esetükben súlyos vesekárosodáshoz vezetett.
Később összevetették a területenkénti pusztulási adatokat egyéb nagyon széles körben vizsgált gazdasági és szociális adatokkal (kórházak száma egy területen, fertőzések gyakorisága, össz-halálozás, vízminőség stb.) és mellbevágó eredmény született. /Csak azért nem használtam a döbbenetes kifejezést, mert az nagyon clickbait./ Összehasonlítva a keselyűk által lakott területek adatait azokéval, amelyek nem voltak a madarak élőhelyei előzőleg sem, a következőket találták.
Az össz-halálozás a kihalás előtt mindenhol egységesen átlagosan 0,9% körüli volt. A keselyűk által nem lakott területeken ez a kihalás után is ennyi maradt, azokon a helyeken viszont, ahol a három faj korábban jelen volt, szignifikánsan emelkedett. Az ugrás oka nagyrészt különböző fertőző betegségek terjedése volt. Nagyjából félmillió ember halála köthető közvetve ehhez a folyamathoz (5 vizsgálati év alatt 104,386 fő/év), amit korábbi indiai kutatások adatai alapján évente 69.4 milliárd USA dollárnak megfelelő gazdasági kárnak becsültek. (Nagyon sok tényezőt figyelembe véve kb. azt kell elképzelni, hogy mennyit költ egy állam egy személyre az élete során, bár ez így nem pontos.) Ez így mai árfolyamon 25 068 668 000 000 csengő forint. Évente. Már ha a halottak száma nem volna elég.
Na , de hol a bánatban van az összefüggés? Mondom. Vagyis írom...
A keselyűk extrémen specializált emésztőrendszerű obligát dögevők. Azaz nem esznek mást, csak elhullott állatokat, és ezt olyan hatékonyan teszik, hogy egy teljes szarvasmarha tetemét 40 perc alatt képesek eltüntetni. Ráadásul a csontokon egyáltalán nem marad utánuk lágy szövet, és erre más dögevők nemigen képesek. Indiában az elhullott (házi)állatok tetemeinek eltakarítása nagyon fontos ökológiai szerepük volt, mert arrafelé nincs intézményesített megoldás erre a problémára. Amikor a "szolgáltatásuk" a populációcsökkenés miatt gyakorlatilag megszűnt, az elhullott állatok egyre nagyobb mértékben halmozódtak fel a lakott területekhez közeli dögkutakon kívül is jóformán mindenhol. A maradványok egyrészt szennyezték a felszíni vizeket, másrészt a verseny megszűnése miatt elszaporodtak a patkányok és elvadult kutyák, ezek viszont közel sem tudnak olyan alapos takarító munkát végezni, mint a keselyűk. Ebből adódóan a bomló tetemekből közvetlenül terjedő és a főként a patkányok és kutyák által terjesztett betegségek (pl. veszettség) fertőzték és ölték az embereket.
Eddig nem készült olyan tanulmány, ami ennyire kézzelfoghatóvá, mérhetővé, és érthetővé teszi, hogy nem állunk a rendszer fölött, hanem bizony a részei vagyunk. Nyilván nincs minden egyes faj(csoport) ekkora és ilyen közvetlen hatással ránk, de igazán nem tudhatjuk, hogy mi fog hiányozni, ha már nem lesz, hogy mik a kulcsfajok egy-egy ökológiai rendszerben.
*halal étkezés: az iszlám vallásban a megengedett, nem tisztátalan ételek fogyasztása. Ebben az állatok levágásának szigorú szabályai vannak. Az állat fölött imát mondanak, majd a nyaki artériákat elvágva teljesen kivéreztetik.
**generikus gyógyszer = generikum: olyan készítmény, ami az eredtileg kifejlesztett és gyártott gyógyszerrel azonos hatóanyagot tartalmaz. Generikum csak az eredeti gyógyszer szabadalmának lejárta után kerül forgalomba más gyártók által.
Forrás:
https://bfi.uchicago.edu/working-paper/2022-165/
A megjelenő cikk munkaanyaga: https://bfi.uchicago.edu/wp-content/uploads/2023/01/BFI_WP_2022-165.pdf